Autizmus&Diy

Autizmussal a konyhában

Elég nehéz téma ez. Hogy miért? Mert lássuk be gyerekkel a konyhában nehéz. Tele forró, éles, hegyes tárgyakkal, csupa veszélyes holmival. Az ember lánya még teljesen egészséges gyermekkel megáldva is 2x meggondolja, hogy beengedje e a konyhába és ha igen akkor milyen feladatokat bízhat rá. 

Nos az autizmus erre még tesz egy lapáttal. Sokszor jobban óvjuk őket. Kevesebbet engedünk, mert úgy hisszük kevesebbet tudnak. Ezért minden megcsinálunk nekik, helyettük. Így elérjük azt, hogy valóban kevesebbet is tudjanak. Ez igaz minden egyes területére az életnek. Tessék egy önbeteljesítő jóslat.

Ugye nem ezt akarjuk? 

Ha néhány szabályt felállítunk és pár fontos dolgot magunk is betartunk akkor igenis egy gyermek is képes elboldogulni a konyhában kisebb- nagyobb feladatokkal, egyszerűbb ételek elkészítésével és itt nem kifejezetten egy szendvics elkészítésére gondolok. 🙂

Persze én mondhatni könnyen beszélek hisz egy konyhán keresem a mindennapi kenyérrevalót, kaszabolva, szeletelve egész nap, így tisztában vagyok az eszközök biztonságos használatával és gyorsabban is dolgozom talán-ezért nyilván nagyobb az elvárásom a gyerekeimnél is- ha autista ha nem. 

Mondhatjuk úgy is, hogy troll vagyok. Képes voltam arra is, hogy amikor kisebb 6 éves volt és tudtam, hogy tudja használni a késeket egyszerűen reggelente azt mondtam, hogy én még alszom ha éhes magának kell ételt készítenie. Simán odapattintotta mindkettejük reggelijét úgy, hogy elkészítette M. majonézes saliját is amit nagyon szeret. Ráadásul minden ujja a helyén is maradt. Idáig persze hosszú út vezet. Na meg sok vita. Mert családon belül is megy a harc. Itt van pl. nagypapa aki szerint kés, villa, olló gyerek kezébe nem való és képes vitába bonyolódni a srácokkal, hogy majd ő keni azt az akármit a dobozból, mert összeböködik. Ilyenkor csak felhívom a figyelmet, hogy ez esztétikai probléma csak ha szeretne enni belőle majd jól ne nézzen oda. A vasárnapi rántott hús mellé meg csak kanál lesz meglátom hogyan boldogul. 🙂

Egy szó, mint száz igenis be kell engedni a gyereket a konyhába és igenis kell akár kést adnia kezébe. Persze nem kétévesen hanem ésszerű kereteken belül. 

Arra gondoltam, hogy elkészítenék egy egyszerű receptleírást úgy, hogy egy autizmussal élő is könnyen elboldoguljon vele. Aztán pontosan a fenit okok miatt rájöttem, hogy ez nem is olyan egyszerű, mert mindenki mást enged meg a gyereknek. Míg én a kezébe merem adni a legnagyobb kést is addig más nem biztos. 

Így arra jutottam, hogy megmutatom, hogy hogyan tudtok együtt könnyebben boldogulni a konyhai feladatokkal. Te, a gyermek, meg az autizmus. 

Szóval egy nagyon egyszerű receptet kerestem. Amit úgy tudtunk elkészíteni, hogy a kukta nem M volt hanem én. 

A http://konyhalal.cafeblog.hu/ -n találtam meg a tökéletes alanyt a kísérlethez. Egyszerű, kevés hozzávalós édesség és nem kell hozzá sütni főzni. Ő a Raffaelló. Tuti sikerélmény és a végén ott a jutalom a finom kis golyócskák elfogyasztásával. 

 

Mondom is mi kell hozzá: 1 cs túró 25dkg, 20dkg porcukor, 15dkg kókuszreszelék, vaniliáscukor, mandula. 

Ennyi. Nekünk egy kicsit több kókuszreszelék kellett valamiért a mandulát pedig kihagytuk, mert kisebbik nem szereti. A teljes receptet és leírást megtaláljátok a konyhalál blogon ha ide kattintotok. Érdemes kipróbálni, tényleg nagyon jó kis édesség. Én pedig szeretném megköszönni Lindának itt is, hogy használhatom a receptjét a blogon. 

Hogy hogyan tettem autistabaráttá ezt a receptet? 

Nagyon egyszerűen lefotóztam az összes eszközt, alapanyagot ami kellett a legapróbb dologig. A képeket a leírás alapján neveztem el az abc betűivel a sorrendnek megfelelően. A képeket egy mappába tettem, majd az egész mappát ráraktam M. tabletjére. Ott megnyitva abc sorrendben a képeket már csak lapoznunk kellett. Kuktaságom annyiból állt, hogy kimértem a porcukrot és a kókuszt és kigolyózhattam, mert az nem akaródzott ellenben a kókuszba forgatással. Nagyon jó volt tényleg. Annyi okozott csak problémát, hogy a receptben írt várakozási időt nem tudtam belőni, hogy kb. mennyi lehet, így sokszor kaptam meg a kérdést, hogy mikor lesz már jó… de annyi baj legyen.  Volt “culki-mukli”, sikerélmény és még “spongyát” is érdemelt mert dolgozott. Viszont legközelebb dupla mennyiséget kell készítenünk. 🙂

Ennyi. Ilyen nagyon egyszerű képekkel útmutatást adni még a konyhában is. Persze mondom én simán beviszem a gyereket a konyhába, így volt már rutinja. 

De én azt mondom, hagyjad te is érvényesülni annyira még egy ilyen veszélyesnek mondható közegben is mint a konyha amennyire a kora és állapota engedi. Ha valamit ezerszer kell megmutatni, tedd meg. Ha valamitől fél azt viszont ne erőltesd. M. is spurizik ha előkerül egy hangos gép. Van ám pakolj -pucolj. 🙂 Engedd tényleg hisz nem akarod még 20 éves korában is te kenni a margarinos zsömijét és elrakni a tányérját a mosogatóba. Ugye? 

Köszönöm a figyelmed. Remélem ma is tudtam valami hasznosat mondani, mutatni. 

Ha tetszett a bejegyzés kérlek ne feledd el megosztani, lájkolni. Észrevételed, hozzászólásod várom itt a bejegyzés alatt vagy a facebook-on. További szép napot.

IMG_0041[1]

Munkában


IMG_0049[1]

tádááá

IMG_0055[1]

Milyen módja van még a konyhai segédletnek? Idesüss milyet találtam a pinteresten. 

 

 

Címkék: , ,

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!