Egyenlítő

Hol is kezdjem? Nem tudom, hiszen ez a bejegyzés szorosan nem kötődik az oldal tartalmához ám valahol mégis igen nagyon közel áll hozzá.

Kezdem talán a kályhánál. Van egy facebook csoport amelynek tagja vagyok a Konmari kalandok. A csoport Marie Kondo Rend a lelke mindennek című könyve köré épül amelynek lényege röviden annyi, hogy teljesen más kontextusba helyezi az otthonunkban felhalmozott dolgok célját, tárolását ezáltal megmutatva, hogy hogyan lehet harmónikus, rendezett az otthonod úgy hogy mindennek megvan a saját helye. Kezdve a nagyobb dolgoktól a legkisebb gémkapocsig. 

Hogy hogyan találtam rájuk? Mindig is szerettem a rendet és azt ha tudom mi hol van és nem kell keresgélnem. Ez különösen fontos lett amikor lett agy autizmussal élő kisfiam. Mellette ez külön figyelmet érdemelt. Mindent rendezetten kellett tárolni elrakni és tudni mi hol van a legutolsó kis építőkockáig ami a kedvenc volt. Mivel mindennek volt/van helye mindig tudjuk mi hol van, melyik játék melyik dobozban és a doboz melyik polcon. Ezzel sok nyűg elkerülhető mind a gyermek, mind a szülő részéről ami a mindennapokban nem elhanyagolható. Ráadásul a könyv alapján elvégzett selejtezéssel és rendrakással a mindennapok minden mozzanata könnyebbé válik.

Sokkal könnyebb elővenni a szekrényből egy ruhát amit fel akarsz venni. Sőt mióta a gyerekek ruhája is ez alapján van rendezve maguk is elő tudják szedni anélkül, hogy dőlne a többi ruha. Sokkal könnyebb elővenni és visszatenni a helyére bármit. Könnyebb kitakarítani, mert nem kell azzal töltenem egy órát, hogy felszabadítom a padlót ahhoz, hogy egyáltalán felporszívózhassak. 

Nade, hogy ne kanyarodjak el túlságosan attól amiről valójában írni szeretnék át is térek a lényegre. 

Az aki úgy dönt, hogy végigviszi a fent említett könyvben leírtakat és az otthonában található összes holmit átnézi és rendszerezi figyelembe véve azokat a szempontokat, hogy az adott dolog örömet okoz e vagy hasznos illetve, hogy muszáj megtartani az bizony rengeteg dologtól fog megszabadulni kíméletlenül. 

Még nálam is aki nem szeret halmozni és mindenféle gond nélkül szabadul meg tárgyaktól, rengeteg felesleges holmi volt és van is, mert még nem sikerült végeznem az egész lakással. 

Ruhák, mesekönyvek, játékok rissz-rossz majd egyszer megjavítom vackok, majd egyszer még felhasználom apróságok egy csomó holmi. Nem hittem a szememnek amikor egy-egy kategória után egyben láttam, hogy mennyi minden van ami nem is kell valójában. 

Ezzel viszont a csoport többi tagja is szembesült. A rengeteg felesleges holmival ami csak úgy volt és tárolhatta, kerülgethette. 

Maga a csoport nagyon aktív. Sokat beszélgetünk, támogatjuk egymást és próbálunk másokat is. nagyon sok ilyen kikerülő ám teljesen jó holmi kerül jó helyre. Családsegítőhöz, alapítványokhoz olyanokhoz akiknek szüksége lehet és van rá. 

Viszont én szeretném kiemelni azokat az intézményeket ahol autizmussal élő vagy speciális nevelési igényű gyerekeket oktatnak, fejlesztenek  minimális eszközháttérrel szakembereink sokszor erőn felül saját pénzen vásárolt eszközökkel. 

Nem is értem (és most próbálok mindenféle indulat nélkül írni) hogy én, mint szülő akinek a gyermeke ilyen iskolába jár… hogyan várhatnám el azt, hogy az a szakember vásároljon be a fizetéséből ahhoz, hogy az én gyermekem tudja tanítani, fejleszteni. Nem az ő dolga… Persze nem is az enyém. Mert ugye úgy kellene működnie mindennek, hogy ha valamit vállalok akkor annak megvannak a tárgyi és személyi feltételei és tudom teljesíteni a vállalásom hiba nélkül, maradéktalanul. Én így gondolom. Szóval innen üzenem Állambácsinak, hogy : TOLL A FÜLEDBE!!! Mert ha nem lennének jó érzésű és szándékú emberek már rég nem lennénk sehol. 

Egy szó, mint száz az ilyen gyerekekkel foglalkozó szakembereinknek, intézményeinknek igencsak kreatívnak kell lenni a mindennapokban. Hidd el… a saját szememmel látom.

Látom amikor a fejlesztő gyógypedagógus behozza otthonról a kislányai játékait a munkahelyére, mert olyan gyermek jön fejlesztése akinek az a játék nagy segítség a fejlődésben. Látom amikor sorban áll, hogy öntapadós tépőzárat vehessen saját pénzén azért, hogy egy autista gyermeknek elkészíthessen egy mappát amelyben a szabad tevékenységekből választhat. Látom amikor örül, mert sikerült számára hasznos használt játékot vásárolnia a fejlesztéseihez. 

Látom azokat a kritikán aluli termeket amiket tanteremnek csúfolunk és sérült gyermekeket pakolunk bele és ezek a gyerekek csak rosszabbul lesznek tőle… Mert ha én felnőtt, ép fejjel nem érzem jól magam ott, aki tudom, hogy hát jó, nincs kifestve nem baj…. nincs dekoráció hát persze miből… akkor ezek a gyerekek mitől éreznék jól magukat? Ülhetnek a koszos, máló falak között, kopott padoknál a kopott székeken miközben az erőn felül teljesítő tanára/ fejlesztője próbálja a lehető legtöbbet megtanítani neki úgy, hogy szinte nincs hozzá semmi a kezében. Tisztelet a kivételnek persze, mert vannak nagyobb intézmények ahol kevesebb az ilyen probléma de úgy gondolom kijelenthetem, hogy országos problémáról van szó. De meg lehet cáfolni nyugodtan. 

Szóval te kedves éppen a lakásodban rendet varázsoló társam és te -kedves aki jó szándékú vagy de épp nem pakolsz és lomtalanítasz de tudod, hogy van 2 már kinőtt felesleges mesekönyv otthon és van 1 csomag színeslap az egyik fiók legmélyebb bugyraiban hasztalanul Te is tudsz segíteni. 

Tudtad, hogy az ilyen iskolákban intézményekben nagy szükség lehet ezekre? Tudtad, hogy ezekben az iskolákban extrém sok a hátrányos helyzetű gyermek akinek a szülei nem tudják egyáltalán vagy csak nagyon gyenge minőségben tudják biztosítani a tanfelszerelést? Tudtad, hogy a pedagógusaik sokszor azért nem tudnak kreatív foglalkozást tartani nekik érdemben mert nincs mivel kreatívnak lenni? Pedig az ilyen foglalkozások nagyon hasznosak tudnak lenni, mind fejlesztés mind a környezetük /tantermük otthonosabbá tételében. 

Hogy mi az ami hasznos lehet egy ilyen intézményben/ osztályban vagy a szakembernek? Mondok néhány tippet a teljesség igénye nélkül.

Bármilyen taneszköz – ceruza, színes, filc, radír és sorolhatnám. Egy közös tantermi készlet a hátrányos helyzetű gyerekek problémáját is megoldaná.

Ragasztó, színeslapok, bármilyen kratív papírok. A papírral egyszerű bánni és sok-sok szép dolgot  lehet készíteni belőle. 

Nézd csak:

Igazából bármivel tudsz segíteni amiről úgy gondolod, hogy hasznukra lehet. Fel tudják használni a foglalkozásokon, vagy épp a meglévő dolgaik tudják szépen tárolni benne, vagy épp olyan dolog ami az egy kis pluszt a környezethez, hogy ezek a gyerekek is méltó körülmények között tölthessék el tanköteles éveiket. 

Ha úgy érzed, hogy tudsz tenni bármit ha úgy érzed te igenis akarsz segíteni akkor kérlek keress a környékeden egy ilyen intézményt/osztályt és kérdezd meg, hogy van e valami amit a te feleslegessé vált holmidból fel tudnak e használni. Hidd el örülni fognak.

Én pl. a napokban kaptam egy kedves csoporttársamtól egy jó nagy kupac papírt. Van köztük mindenféle… kicsi, nagy, színes, mintás… Ezekkel a papírokkal sokat tudunk majd M. osztályában kreatívkodni a gyerekekkel és sok dekoráció fog készülni a tanterembe is. Ezúton is szeretném megköszönni, hogy ezeket a papírokat megkaphattuk és hasznunkra lesz ezt ígérem. 

Végezetül mutatnék még néhány képet amolyan ötletadónak, hogy mi lehet még hasznos de persze mindig a legegyszerűbb megkérdezni azoktól akiknek szívesen adnánk, segítenénk.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmed és elolvastad a bejegyzésemet. Amennyiben tetszett kérlek nyomj egy lájkot, megosztást. Véleményed, észrevételed elmondhatod itt kommentben vagy a blog facebook oldalán. 

A képek forrása a pinterest.

További szép napot.